• Ivartalan szaporítás /
Dugványozás :
Az ivartalan szaporítás alapja, hogy a növények különbözô (vegetatív) részeiből nevelünk új növényt. A vegetatív szaporításnak a gyakorlat számára számos előnye van: az ezzel a módszerrel kapott utódok tulajdonságaikban megegyeznek az anyanövénnyel, termőre fordulásuk korábbi, egy anyanövényről rövid idő alatt nagyszámú utódot tudunk produkálni, ilyen módszerrel a csíraképes magot nem hozó fajták is szaporíthatók, valamint az összenövesztéses szaporításoknál a gyökérrészt is magunk választhatjuk meg.
Az ivartalan szaporításnak több módozata van, melyeket hat fő típusba sorolunk: megkülönböztetünk tőosztással, gyökereztetéssel, összenövesztéssel és mikroszaporítással ivartalanul előállított, valamint természetes szaporítóképlet - sarj vagy inda - felhasználásával szaporított növényeket.
A gyökereztetés gyűjtőfogalom. Ide soroljuk azokat a szaporítási módokat, ahol a növény különbözô részeit meggyökereztetjük.
• Dugványozás
Dugványozással a legtöbb díszcserje szaporítható. Dugványozáskor az anyanövény különbözô szerveit (hajtás-, vessző-, vagy gyökérrész) az anyanövényről való leválasztás után gyökereztetjük meg. A leválasztott szárrész fejlettsége alapján zöld, félfás és fás, a leválasztás módja szerint egyszerű, szakított és kalapácsos dugványokat különböztetünk meg. A legáltalánosabban használt dugvány az egyszerű dugvány. Azonban azoknál a növényeknél, melyek nehezebben gyökeresednek, szakított vagy kalapácsos dugványszedési módot használunk (Malus, Cydonia).

• Gyökérdugványozással a gyökérsarjakat hozó és a gyökerükön járulékos rügyeket fejlesztő cserjék szaporíthatók. A dugványozás ideje a fagyok beállta előtt ősszel van. A legjobb minőségű dugványok ceruza és ujjnyi vastagság közöttiek. A gyökérdugvány alapjául szolgáló gyökérzetet 5-10 cm-es darabokra vágjuk úgy, hogy az alapi részen ferde, a csúcsi részen merőleges metszlapot vágunk, így később ezt nem tudjuk összekeverni. A kész dugványokat a tél folyamán fagymentes helyen nyirkos, nedves, tőzeges homokban tároljuk és tavasszal fektetve vagy ferdén 4-5 cm-es mélységbe dugványozzuk.
• A fás dugványozás nagyon egyszerű szaporítási mód, különleges berendezést nem igényel.
A dugványszedés időszaka lombhullástól az első fagyok beálltáig tart, de a fagytűrő fajokat, fajtákat még januárban is lehet szedni. Szedés után a dugványanyagot kötegeljük, címkézzük, nyirkos homokba vermeljük és a felhasználásig tároljuk. A dugványok méretre vágása a szedés után közvetlenül vagy a tél folyamán történik, de az eredés szempontjából előnyösebb az azonnali feldolgozás. A fásdugványok hossza általában 15-30 cm közötti, így egy jól fejlett vesszőből 2-3 dugvány is készíthetô. A fás dugványok dugványozására sor kerülhet ősszel, legkésőbb október végéig (hogy legyen idő a gyökeresedés megindulására), vagy pedig tavasszal, amikor a talaj felső rétegei már elérték a 10°C-ot
• A zöld-, vagy hajtásdugvánnyal történô szaporításra (a nevéből adódóan) a vegetációs idő alatt a növény hajtásait használjuk fel. A zölddugványozás lényegesen nagyobb szakmai és technikai felkészültséget követel meg, mint a gyökér- vagy a fásdugványozás.
A hajtásdugványozást hazánkban általában a május vége és július vége közötti idôszakban végezzük, mert ekkor a legmegfelelôbb a hajtások fejlettsége és gyökeresedési hajlama.
Általában késsel vágjuk dugványokat, melyekbôl 25-30 cm-es darabokat készítünk úgy, hogy az alsó metszlap közvetlenül egy nódusz alatt legyen (talpalás).

A zölddugványokban a tartalék tápanyag nem elegendô a begyökeresedéshez, szükség van a levélfelületre, ezért a felsô leveleket - bekurtítva - meghagyjuk, az alsó leveleket pedig eltávolítjuk.

A nehezebben gyökeresedő fajtáknál a gyökérképződés elősegítése érdekében különböző serkentő hormonokat (1-naftil- ecetsav, 1,3-indolil-vajsav) is használunk. Felhasználásuk por vagy alkoholos oldat formájában történik.
Gyökereztető közegként mosott folyami homokot, tőzeget vagy ezek keverékét használjuk.

A gyökérzet nélküli levélfelület miatt (párologtatás) a dugványkészítés legkritikusabb időszaka a dugványozás és a begyökeresedés közötti időszak. A dugványok idő előtti kiszáradását és pusztulását csak akkor tudjuk elkerülni, ha olyan berendezést alkalmazunk (erre akár egy átlagos fóliasátor is megfelel), ahol a gyökérképződés ideje alatt biztosítani tudjuk a 95-98%-os relatív páratartalmat, az árnyékolást és az állandó vízutánpótlást lombpermetezés formájában.
Tanulmányt készítette:
GATE Kertészeti Tanszék