Tamási Faiskola Pécs
English French German Italian Romanian Russian Hungarian
Díszfák és díszcserjék szaporítása magvetéssel, oltással, dugványozással.
Minden kertészeti tevékenység alapja a növények szaporítása. Nincsen ez másképp a díszfák és díszcserjék esetében sem. A fás szárú növényeket szaporíthatjuk magvetéssel és növényi részek osztásával, oltással, szemzéssel, dugványozással, bujtással, tőosztással, stb.
Ezekhez adunk rövid ismertetőt, hát ha kedvet kap valaki kipróbálni és megörvendeztetni magát saját növényével.
Tanácsok:
Ültetés (5)
Gondozás (3)
Metszés (1)
Pázsit (2)
Sövények (3)
Növények felhasználása (3)
Szaporítás (6)
Videók (5)
Kérdése van?
Látogassa meg Fórumunkat segítünk.
 
SZAPORÍTÁS:
Magvetés
Dugványozás
Oltás
Cserjék nevelése
Díszfák nevelése
Örökzöldek nevelése
 
 
 
Szaporítás
Dugványozás

 • Ivartalan szaporítás /
  Dugványozás :

Az ivartalan szaporítás alapja, hogy a növények különbözô (vegetatív) részeiből nevelünk új növényt. A vegetatív szaporításnak a gyakorlat számára számos előnye van: az ezzel a módszerrel kapott utódok tulajdonságaikban megegyeznek az anyanövénnyel, termőre fordulásuk korábbi, egy anyanövényről rövid idő alatt nagyszámú utódot tudunk produkálni, ilyen módszerrel a csíraképes magot nem hozó fajták is szaporíthatók, valamint az összenövesztéses szaporításoknál a gyökérrészt is magunk választhatjuk meg.
Az ivartalan szaporításnak több módozata van, melyeket hat fő típusba sorolunk: megkülönböztetünk tőosztással, gyökereztetéssel, összenövesztéssel és mikroszaporítással ivartalanul előállított, valamint természetes szaporítóképlet - sarj vagy inda - felhasználásával szaporított növényeket.
A gyökereztetés gyűjtőfogalom. Ide soroljuk azokat a szaporítási módokat, ahol a növény különbözô részeit meggyökereztetjük.

 • Dugványozás

Dugványozással a legtöbb díszcserje szaporítható. Dugványozáskor az anyanövény különbözô szerveit (hajtás-, vessző-, vagy gyökérrész) az anyanövényről való leválasztás után gyökereztetjük meg. A leválasztott szárrész fejlettsége alapján zöld, félfás és fás, a leválasztás módja szerint egyszerű, szakított és kalapácsos dugványokat különböztetünk meg. A legáltalánosabban használt dugvány az egyszerű dugvány. Azonban azoknál a növényeknél, melyek nehezebben gyökeresednek, szakított vagy kalapácsos dugványszedési módot használunk (Malus, Cydonia).

 • Gyökérdugványozással a gyökérsarjakat hozó és a gyökerükön járulékos rügyeket fejlesztő cserjék szaporíthatók. A dugványozás ideje a fagyok beállta előtt ősszel van. A legjobb minőségű dugványok ceruza és ujjnyi vastagság közöttiek. A gyökérdugvány alapjául szolgáló gyökérzetet 5-10 cm-es darabokra vágjuk úgy, hogy az alapi részen ferde, a csúcsi részen merőleges metszlapot vágunk, így később ezt nem tudjuk összekeverni. A kész dugványokat a tél folyamán fagymentes helyen nyirkos, nedves, tőzeges homokban tároljuk és tavasszal fektetve vagy ferdén 4-5 cm-es mélységbe dugványozzuk.
 • A fás dugványozás nagyon egyszerű szaporítási mód, különleges berendezést nem igényel.
A dugványszedés időszaka lombhullástól az első fagyok beálltáig tart, de a fagytűrő fajokat, fajtákat még januárban is lehet szedni. Szedés után a dugványanyagot kötegeljük, címkézzük, nyirkos homokba vermeljük és a felhasználásig tároljuk. A dugványok méretre vágása a szedés után közvetlenül vagy a tél folyamán történik, de az eredés szempontjából előnyösebb az azonnali feldolgozás. A fásdugványok hossza általában 15-30 cm közötti, így egy jól fejlett vesszőből 2-3 dugvány is készíthetô. A fás dugványok dugványozására sor kerülhet ősszel, legkésőbb október végéig (hogy legyen idő a gyökeresedés megindulására), vagy pedig tavasszal, amikor a talaj felső rétegei már elérték a 10°C-ot
 • A zöld-, vagy hajtásdugvánnyal történô szaporításra (a nevéből adódóan) a vegetációs idő alatt a növény hajtásait használjuk fel. A zölddugványozás lényegesen nagyobb szakmai és technikai felkészültséget követel meg, mint a gyökér- vagy a fásdugványozás.
A hajtásdugványozást hazánkban általában a május vége és július vége közötti idôszakban végezzük, mert ekkor a legmegfelelôbb a hajtások fejlettsége és gyökeresedési hajlama.
Általában késsel vágjuk dugványokat, melyekbôl 25-30 cm-es darabokat készítünk úgy, hogy az alsó metszlap közvetlenül egy nódusz alatt legyen (talpalás).

A zölddugványokban a tartalék tápanyag nem elegendô a begyökeresedéshez, szükség van a levélfelületre, ezért a felsô leveleket - bekurtítva - meghagyjuk, az alsó leveleket pedig eltávolítjuk.

A nehezebben gyökeresedő fajtáknál a gyökérképződés elősegítése érdekében különböző serkentő hormonokat (1-naftil- ecetsav, 1,3-indolil-vajsav) is használunk. Felhasználásuk por vagy alkoholos oldat formájában történik.
Gyökereztető közegként mosott folyami homokot, tőzeget vagy ezek keverékét használjuk.

A gyökérzet nélküli levélfelület miatt (párologtatás) a dugványkészítés legkritikusabb időszaka a dugványozás és a begyökeresedés közötti időszak. A dugványok idő előtti kiszáradását és pusztulását csak akkor tudjuk elkerülni, ha olyan berendezést alkalmazunk (erre akár egy átlagos fóliasátor is megfelel), ahol a gyökérképződés ideje alatt biztosítani tudjuk a 95-98%-os relatív páratartalmat, az árnyékolást és az állandó vízutánpótlást lombpermetezés formájában.

Tanulmányt készítette:
GATE Kertészeti Tanszék


 
Főoldal | Termékek | Referenciák | Szolgáltatások | Kapcsolat | Tanácsok | Növényápolás | Galéria | Elérhetőség | SiteMap| Kereső
2008 © Copyriht | powered by : tamási